Emberként élt – Karácsony Szigetlankán
Gyermekek mosolya, ünnepi énekek, evangélium fogadta az adventi út végén a gyülekezetet Szigetlankán karácsony ünnepében.
Szenteste teljesen megtelt templomba érkezett a betlehemi láng a 44. Dsida Jenő Cserkészcsapat jóvoltából, majd boldogságra sarkalt az ének: „Örvendj világ, mert jő az Úr!” Rácz Ervin lelkipásztor igehirdetésében a csodálat felett krisztuskövetésre szólította a híveket: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt;” (Fil 2,5-7) Jézusi indulatra, megbocsátásra, átöltözésre buzdított. Sören Kierkegaard meséje beszél erről a megüresedésről, emberré lételről: a Király koldusnak öltözik, lemond a trónjáról azért, hogy elnyerje a lány kezét. Jézus megtestesülése, élete és halála erről szól. Jézus emberré lett, hogy magukat isteneknek képzelő embereket emberré tegye. Karácsonyi és hétköznapi program: Krisztust követő emberek legyünk.
A gyermek versei, az ifjak, valamint a Lanka duó énekei, közben a kiskátésok köztes szövegei, a nagykátésok pásztorjátéka mélyítette el az üzenetet.
Karácsony első napján Gecse Krisztián-Dániel Szilágyságból származó kolozsvári teológus hirdette az Igét: „Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (Mt 1,20-21) Sokszor ezt az érzést keressük a karácsonykor: azt a régi, igazi és hiteles karácsonyt, amikor minden úgy igazán megragadott bennünket, és minden gondolkozás nélkül éreztük, hogy Isten közel kerül hozzánk. A külsőségek vagy a hétköznapok gondjai azonban nagyon sokszor távolra vetik tőlünk a karácsony igazi lényegét, elfedik a megváltás csodáját. Annyira vártuk ezt az ünnepet, és Isten is várt ránk. Isten is várta, hogy ezen az ünnepen a legtöbbel ajándékozzon meg bennünket: önmagával, a Krisztusban adott élettel. Hogy mindez ne legyen hiábavaló, hogy minden valósággá váljon az életünkben, nem kell egyebet tennünk, mint újból és újból imádságban és hitvallásban, cselekedetben bizonyságát adott hitben nevezzük őt Jézusnak, azaz Üdvözítőnek. Imádkozzunk azért, hogy ez megvalósuljon az életünkben.
A kórus, az ifjak és Papp Krisztina kántornő, valamit Csorvási Mihály presbiter énekei készítettek az úrvacsorára, majd ünnep másodnapján rövid és frappáns üzenet érkezett kérdéseinkre a legátustól: Jézus a válasz.
